A gonoszok visszatértek

 Helló!

Csak annyit szeretnék, hogy az egész történet Mo szemszögéből lesz írva, ezért nem írom ki minden rész elejére, hogy: " Monica szemszöge". 

Jó olvasást!

xx Tita

- Most komolyan muszáj? - kérdezte Carlos. 

- Nem értem mi bajod van - haraptam a szendvicsembe.

- Hiába csinálod ezt - rázta meg a fejét. - Te attól még halhatatlan vagy. 

- Fáj, hogy normális akarok lenni? 

- Befejeznétek? - jött be a konyhába anya. - Amanda és Miranda alszik. 

- Megyek a szobámba - álltam fel a székről. 

- Én is - mondta Carlos. 

***

- Gyere be! - mondtam. 

- Szia Mo! - mosolygott rám Amanda. - Elmegyünk sétálni? 

Nem nagyon volt kedvem, de ahogy rám nézett azokkal a cuki kis szemeivel nem tudtam nemet mondani.

- Szólj a húgodnak és öltözzetek fel! 

Negyed óra múlva már az egyik park felé tartunk. 

- Miért nem jött velünk Carlos? - kérdezte Miranda. - Mindig velünk szokott jönni. 

- Ö... Carlos meg én.... kicsit..... összekaptunk. 

- Ti mindig összekaptok - mondta Amy. 

- Na látod, ebben igazad van - mosolyogtam rá. - Kacsókat ide, átmegyünk a zebrán. 

***

- Amy! Óvatosan! - szóltam a kislánynak, mert úgy ment fel a mászókára, mint egy terminátor. 

- Tiszta olyan, mint Thor - nevetett fel mögöttem valaki. 

Megfordultam, és egy barna hajú, kék szemű fiúval néztem farkasszemet. 

- Max Fernández - mutatkozott be. - Aranyos húgod van. 

- Monica Simpson és ő az unokahúgom. 

- Nem idevalósi vagy, ugye? 

- Ezt honnan következtetted ki? - mosolyogtam rá. 

- Tippeltem. Meg hát a neved sem valami spanyol hangzású, a kiejtéseddel együtt. 

- Londonban születtem. 

Még beszélgettünk vagy fél órán keresztül, amikor megszólalt a mobilom. 

- Halló? 

- Hol vagytok, kicsim? - kérdezte anya aggódva. 

- A közeli parkban. Miért? Baj van? 

- Azonnal gyertek haza! 

- De miért? Nem értelek? 

- Csak gyertek! Itthon mindent elmondok - azzal letette. 

- Bocs, mennünk kell. Anya kiadta a vörös kódot - álltam fel a padról. 

- Látlak még? - villantotta meg a 100 wattos mosolyát. 

- Persze. Holnap, ugyan ekkor, ugyan itt? 

- Tökéletes. 

- Lányok, gyertek! Haza kell mennünk - kiabáltam az ikreknek. - Viszlát holnap, Maximiliano! 

- Szia, Monica! - intett. 

***

- Mégis miért kellett ilyen sietve hazajönnünk? - rugdosom le a lábamról a cipőt. 

- Vége a nyugalmunknak. 19 év után visszatértek a gonoszok - sóhajtott Carly. 

- Mi? - kérdeztük egyszerre Will-lel.

- 19 évvel ezelőtt Eleanor megölte a gonosz halhatatlanok vezérét, Josh-t. Most visszatértek, hogy bosszút álljanak a vezérük haláláért - mondja Clark. 

- Ezt meg honnan veszitek? - kérdezte Carlos. 

- Találtunk egy levelet a ház előtt. Azt írták, hogy bosszút állnak rajtam. És a családomat fogják támadni - válaszolt anya. - Mostantól se ki, se be. Értve vagyok? 

- De anyaaaaaaa - nyöszörögtem. - Ezt nem gondolhatod komolyan! Nekem holnap találkozóm van. És különben is, miért tojtatok be így? - néztem körbe, de csak szúrós pillantásokat kaptam. 

- Elfelejtetted, hogy minket is meg lehet ölni, kislányom? - fordult hozzám apa. - Anyád mondott valamit, és az úgy is lesz. Ki tudja mire képesek. 

- Hát ez remek! - csaptam a combomra, majd felrohantam a szobámba. 

A szüleim mindig, mindent elszúrnak....